Sajnos kevésbé a sok keresés, annál inkább a véget nem érő vizsgákra tanulás az, ami miatt megkésve „bár, de törve nem”, összeállt az utolsó cikk az utánkeresés eszközei témában. Az utánkeresések jelentős hányada végződik hajszával és ezen hajszák nagy százalékának pedig lövés vet véget, így a megfelelő fegyver is egy nagyon fontos darabja az utánkereső felszerelésének. Azt hiszem tehát, hogy joggal írom, hogy végül, de nem utolsó sorban, az utánkereső fegyverről lesz szó.
Lévén, hogy a hajszás munka még mindkét kutyánál várat magára, muszáj volt kitalálni valamit.
Az Utánkeresők Baráti Körének szabadalma, a műdisznó. Az ő ötletüktől vezérelve én is beöltöztettem egy nevét nem vállaló személyt, hogy ne mindig én fussak egy csülökkel a csapa végén előlük.
Mivel a szezon még mindig nem igazán indult be, legalábbis a számunkra még sajnos nem, de már nagyon várjuk az áttörést. Arra gondoltam, hogy egy cikksorozattal bemutatnám az általam használt eszközöket. Elsőként a gyakorláshoz használt csapacipőt szeretném bemutatni pár mondatban.
A hétfői eladást követően, ma a 5.-8. osztályosok hallgatták meg a vadászatró, vadászkutyákról, vadakról szóló előadásomat. Ami szintén Bodza vizslám bemutatójával ért véget. Köszönöm a töltéstavai Fiáth János ÁMK-nak a lehetőséget. Bízom benne, hogy bár a kiskamasz felsősök már nem akkorra ujjongással fogadták a prezentációt, és a kutyás bemutatót, mint az alsósok, de az előadásom elérte a célját. És egy helyes kép alakult ki bennük a vadászatról, vadászokról és a vadon élő állatokról is megtudtak új dolgokat.
A mai napon a töltéstavai Fiáth János ÁMK-ban (általános iskolában) tarthattam egy előadást a vadászatról, vadon élő állatokról. Életem első vadászattal kapcsolatos előadását 1.-4. osztályos gyerekeknek tarthattam meg. Az apróvadak, nagyvadak és egy vadászév bemutatása után a szünetben még egy vizslás bemutatóra is maradt időnk. Bodza kutyám segítségével egy apportos feladatot, és egy eldugott apport-nyúl keresését mutattuk be. A gyerekek nagyon érdeklődve fogadták az előadást. Remélem az előadást követően a gyerekek fejében a vadászatról sikerült egy pozitív képet kialakítani.
Ma reggel sikerült átlépnünk a számomra "bűvös határt" jelentő 10 órán és 500m-en. Tegnap esete 5 órakor készítettem egy 800m hosszú csapát fasoron, földúton, szántóföldön és hótorlaszon keresztül. A nyomra hajnalban, 12 óra elteltével tettem rá a 6 hónapos Szofit. Sajnos az utóbbi hetekben nem volt túl fényes a mutatónk. Én egyetemi elfoglaltságaim miatt nem nagyon értem rá, kutyám pedig, azon a kevés nyomokat pedig amit kihúztam neki elég bizonytalanul dolgozta ki. A múlt héten egy rövidebb (8órás nyomon) egész ügyesen elballagott, majd aznap este a szoszéd falu állatorvosánál kötöttünk ki, kullancs fertőzéssel, ez már a keresés alatt is látszott rajta. De most végre minden jól jött ki minden, a nap nyugta és kelte között is szerencsére már csak 12 óra és nem 16-18 óra van. Már a nyomon való indulást is elég határozottan végezte. A csapát "falusi csapacibővel", disznó csülökkel fektettem, amit egy bálamadzaggal a lábamhoz húzok és ezen lépkedek végig. Miután kikeveredtünk a fasorból a földúton is határozottan folytatta a csapázást, a nagyobb töréseknél le-le tért, de mindig, nagy büszkeségemre köröket leírva kereste a folytatást, ezután egy darab szántóföld-földút majd ismét fasor következett, itt a törésnél ismét körülnézett, majd megtalálta a 90 fokos fordulót. Még 250m fasor-szántás határa állt közöttünk és előző nap kinthagyott csülök között, de szerencsére ez sem okozott próblémát, így 800m megtétele után rátaláltunk a "sebzettre", ami a hosszú bálamadzag és az én főszereplésemmel futásnak eredt, a hajsza nem volt hosszú, max 100m, tovább nem bírtam. Nagy dicséret a kutyának, hatalmas büszkeség pedig nekem. Egy kisebb hullámvölgy után ismét nagyon elégedett vagyok a kutyával és bízok benne. Ezek után megpróbálunk ráállni a 12 órás vagy annál idősebb csapákra és remélem nemsokára az 1km-es következő " bűvös határt is el tudjuk érni".
Ezzel a gyakorlással méltó módon sikerült felavatnunk az új biothane vezetéket, ami szintén nagyon jól szerepelt. Eddig redőnyzsinórt használtam vezeték gyanánt, ami mindig, kellemetlenül rátekeredett a kutya hátsó lábára. Ez most egyszer sem hátráltatta ilyen formán Szofit, és a növényekre is kevésbé csavarodott fel.
Az éles munka még várat magára, de bízunk benne, hogy a tavasz beköszöntével annak a lehetősége is meg fog érkezni.
A 2013.évi Kaszó Kupa győztese Magyar Zsolt lett, hannoveri vérebével. Gratulálok a sikeréhez!
A munkáról röviden: Vasárnap délelőtt egy reggeli sebzésen indíthatta el kutyáját. A hannoveri kan a pár órás nyomot gyorsan, határozottan dolgozta ki. A vezetékmunka kb 2-3 km volt, amit 1-2km hosszú hajsza követett, 2 állítással. Végül egy vizesárokban kapta meg a gím borjú a kegyelemlövést.
Gratulálok a sikeréhez, további eredményes utánkereséseket kívánok!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
