Gím borjú 2012.11.12.

Már sötétben  hívott barátom, hogy megsebzett egy gím borjút, sokat keresték, de pár csepp vér után a vérzés megszűnt és nem találnak semmi egyebet, az eső is eleredt, így úgy döntöttek, hogy másnapra halasztják a keresést, és inkább kutyákkal próbálkozunk a szarvas terítékre hozásával.  Reggel 5 órára beszéltük meg a találkozót, többé kevésbé pontosan érkeztem, de Zsolti barátom még sehol. A kapunyitás után derült ki, hogy nem egyről beszéltünk, ő úgy emlékezett 6-ot mondott, én pedig úgy hogy 5-öt, bár nekem is furcsa volt a dolog, de hát ha ezt beszéltük meg, már itt megbeszéltük, mi hogy történt, és egy „hosszú kávé” után elkezdünk készülődni.

Háromnegyed 6 körül indultunk, a szomszéd faluban még beírtuk az utánkeresést a beírókönyvbe, felmentünk a területre és Zsolti még a kocsiban elmesélte, hogy is történt az előző este. Egy domb tetején parkoltunk le. Az erdő szélétől ( ahol este  ült) egy kiszártépőzött kukorica tábla volt. Ennek az alsó sarkába jöttek a szarvasok. A lövést megelőzően még jött felfelé, báratom pedig cserkelt még a borjú felé. Így kb. 120m-ről ejthette meg a lövést a teljesen keresztben álló borjúra. A kukoricatábla közvetlen szomszédságában egy újra tejesedő zab volt, itt találtak rá az első és egyben az utolsó 3-4 csepp vérfoltra, amit meg is jelöltek.

A nap már kezdte legyűrni a sötétséget, így mi is elkezdtünk szedelődzködni, kutyákat a hosszú vezetékre, mi pedig a legrosszabbakra felkészülve öltöztünk fel.

A kukoricaföld aljáig sétáltunk, a két kutya még kicsit szórakoztatta egymást, a zabföld széléhez érve azonban véget ért a játék, ez innentől munka volt.  Müzli ment elől, én utána, Zsolti pedig Dinával kissé lemaradva követett minket. Keresd parancs elhangzása után kiskutyám már irányba is vette az este megjelölt vércseppeket. A zabot kissé srégen keresztül szelve, egy pár régi szarvaslábat kikerülve jutottunk egy gazos, jágerkenderes részbe. Pár méterig még meggyőzően ment a Müzli azonban utána össze-vissza, hangosan ugatva ment jobbra-balra. Néztem hátra, hátha Dina máshogy keres, de ő is hasonlóan felemelt orral körözött.  Egy idő után megelégelve a dolgot, hónom alá kaptam a kutyát, szóltam Zsoltinak is, hogy kezdjük előről, hátha valahol elvesztették a nyomot. Visszamentünk a zabföldre, ismét egy vércsepptől indítottam a kutyát, megint az előző irányba, hasonló határozottsággal indult meg, azonban most már jó helyen mentünk be a gazosba, a földön megtaláltam a beváltás helyét, amit a borjúnk bár csepp vérrel jelölt meg nekünk. Hátrakiáltottam Zsoltinak, hogy jó helyen járunk, kicsit bevártuk őket, megvizsgáltuk a vért, és megjelöltük, ha megint újra kellene indítani a kutyákat. Még 40m-t mentünk mikor megpillantottam a bokor alatt fekvő (mint később kiderült, tökéletes, tüdő lövött)  gím borjút. Müzli boldogan ugatta és tépte a zsákmányt. Közben megérkezett Zsolti és Dina is, aki a másik oldalról kezdte el tépni a terítékre kerülő vadat. Én pedig boldogan gratuláltam a „sebzőből” elejtővé vált barátomnak.

A kutyák az első körben valószínűleg kicsit elmérték a beváltás helyét, a szagokat viszont érezték, lehet, ha pár percig még hagyjuk keresni őket már az első körben meg lett volna a borjú.  A magas aljnövényzetben viszont mi sem láttuk meg a tőlünk nyílván pár 10m-re fekvő vadat. Ebben az esetben szinte biztos, hogy terítékre került volna a vad, kutya nélküli keresés során is,de kutyáink ismét megkönnyítették a dolgunkat.

Vadfaj: Gím borjú
Súly: 41kg
Csapa hossza: 250m
Kaliber: 7x64