Mindenek előtt szeretném tisztázni, hogy a következő sorozat csupán az általam használt eszközök bemutatását szolgálja, néhány dolog amit a kereséseim nyújtotta tapasztalatokból sikerült leszűrni, nem kívánok senkinek a véleményével szembemenni. A leírt információkat javarészt én is olvastam, hallottam és megtapasztaltam. Mivel kezdő vérebes vagyok és bár a tacskómmal hál’ isten volt már pár sikeres munkánk még az utánkeresésben is nagyon sok új információ van még előttem, ezért nem szentírás amit „papírra vetek”, de talán van akinek segít, esetleg új ötleteket adhat a tapasztalt társaimnak.

Az első írásomban mint már a bevezetőben említettem a csapacipőt szeretném bemutatni.

A tacsim betanításánál egyáltalán nem használtam ezt az eszközt. Egy egyszerű földi halandó bálamadzag végére kötöttem a csülköt, a csülköt a lábamhoz húztam és ezzel lépegettem. Így is megtanulta elég jól a szakmát a kisebbik vadásztársam. Szofi (a vérebem) első csapáit is ezzel a technikával fektettem, neki is sikerült megértenie ezzel a módszerrel is, hogy tulajdonképpen mire megy ki a játék. Ezért nem is igazán érdekelt a csapacipő kérdése, abszolút felesleges dolognak könyveltem el.

Velem ellentétben egy kedves Barátom, nagyon is jó ötletnek találta ezt a viszonylag új technikát, hiszen a Hirschmann-iskola ezt a fajta csapakészítési módot egyáltalán nem említi és nem is alkalmazta. Barátom  nem is tétovázott sokáig és készített egy nagyon profi csapacipőt, melynek alkotó elemei:_ néhány fém-elem, 2 pár „heveder”, amivel a a fémszerkezetet lehet a bakancshoz erősíteni, pár db csavar, anya és némi kézügyesség.

Most, hogy véreb, bevezetés, úgy gondoltam csak kölcsönkérem én azt a „szerkezetet”. Meggyőzött.
Kényelmi szempontból nem tudnék rá 10/10 pontot adni, de ebben az esetben ez a legkevesebb, a nők is valahogy így szenvedhetnek a magas sarkúban, tehát aki tapasztalt ebben a műfajban, annak bátran merem  ajánlani, neki már nem fog gondot okozni. Első csapacipővel készített nyomot egy közeli erdőfoltban csináltam, árkon-bokron keresztül, a technika előnye nem utolsó sorban hogy az embernek 2 szabad keze is van, amivel tudja jelölni az útirányt.

„Az így készült nyom a legélethűbb, szinte teljesen hasonló a vad által hagyotthoz. Lehert vért csepegtetve, de vér nélkül is készíteni. Tetszés szerint választhatom meg a munka helyét, idejét, hosszát. Hasonlóképpen a vad nyomához, ebben az esetben is hátramaradnak ún. földi jelek, vagyis csülök talajbevágásai és a sérült talaj és a vágott, zúzott növényi részek illatanyagai.”-
                                                                                                                                                                          /Bőhm István - A Hannoveri véreb/

….és tényleg. Másnap 12-13 óra elteltével indítottam meg a kutyámat a nyomon, az erdő elég sűrűn járt őzekkel és rókákkal. Ilyen szépen még sosem ment a kutya, tényleg mintha előre bemagolta volna az útirányt, minden WC papír kocka mellett elmentünk és végig lent tartott orral követte a kutya ezeket a bizonyos, más módszerrel nem igazán előállítható földi jeleket.
Ezek után bátran merem ajánlani én is mindenkinek a csapacipő használatát, hiszen ahogy Bőhm István is írta, így készíthető a legélethűbb mesterséges nyom, ami nem utolsó szempont a kutya tanításánál.

További képek: //bence93.gportal.hu/gindex.php?pg=35308045&gid=2894927

Folyt. köv……

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.