Kezdőlap : Az a bizonyos bűvös határ... (gyakorlás) |
Az a bizonyos bűvös határ... (gyakorlás)
2013.03.20. 15:03

Ma reggel sikerült átlépnünk a számomra "bűvös határt" jelentő 10 órán és 500m-en. Tegnap esete 5 órakor készítettem egy 800m hosszú csapát fasoron, földúton, szántóföldön és hótorlaszon keresztül. A nyomra hajnalban, 12 óra elteltével tettem rá a 6 hónapos Szofit. Sajnos az utóbbi hetekben nem volt túl fényes a mutatónk. Én egyetemi elfoglaltságaim miatt nem nagyon értem rá, kutyám pedig, azon a kevés nyomokat pedig amit kihúztam neki elég bizonytalanul dolgozta ki. A múlt héten egy rövidebb (8órás nyomon) egész ügyesen elballagott, majd aznap este a szoszéd falu állatorvosánál kötöttünk ki, kullancs fertőzéssel, ez már a keresés alatt is látszott rajta. De most végre minden jól jött ki minden, a nap nyugta és kelte között is szerencsére már csak 12 óra és nem 16-18 óra van. Már a nyomon való indulást is elég határozottan végezte. A csapát "falusi csapacibővel", disznó csülökkel fektettem, amit egy bálamadzaggal a lábamhoz húzok és ezen lépkedek végig. Miután kikeveredtünk a fasorból a földúton is határozottan folytatta a csapázást, a nagyobb töréseknél le-le tért, de mindig, nagy büszkeségemre köröket leírva kereste a folytatást, ezután egy darab szántóföld-földút majd ismét fasor következett, itt a törésnél ismét körülnézett, majd megtalálta a 90 fokos fordulót. Még 250m fasor-szántás határa állt közöttünk és előző nap kinthagyott csülök között, de szerencsére ez sem okozott próblémát, így 800m megtétele után rátaláltunk a "sebzettre", ami a hosszú bálamadzag és az én főszereplésemmel futásnak eredt, a hajsza nem volt hosszú, max 100m, tovább nem bírtam. Nagy dicséret a kutyának, hatalmas büszkeség pedig nekem. Egy kisebb hullámvölgy után ismét nagyon elégedett vagyok a kutyával és bízok benne. Ezek után megpróbálunk ráállni a 12 órás vagy annál idősebb csapákra és remélem nemsokára az 1km-es következő " bűvös határt is el tudjuk érni".
Ezzel a gyakorlással méltó módon sikerült felavatnunk az új biothane vezetéket, ami szintén nagyon jól szerepelt. Eddig redőnyzsinórt használtam vezeték gyanánt, ami mindig, kellemetlenül rátekeredett a kutya hátsó lábára. Ez most egyszer sem hátráltatta ilyen formán Szofit, és a növényekre is kevésbé csavarodott fel.
Az éles munka még várat magára, de bízunk benne, hogy a tavasz beköszöntével annak a lehetősége is meg fog érkezni.
|